A messzi-messzi szavannákon élt egyszer egy zsiráfcsorda. Békében megfértek egymással, szépen legelésztek, hosszú nyakukat magasba nyújtva vidáman csemegéztek a legmagasabb fákról is. Itt született Zseton, a zsiráfbébi. Alig jött világra, máris körülvették a többiek. A rokonok megcsodálták szép bundáját, homokszínű foltjait, ám időnként összenéztek, és bánatosan ingatták a fejüket. Mert a kis jövevény furcsa volt ...

Palacsintaországban élt egyszer egy király, Mézes B. Ödön. Ez a király derék, jóravaló uralkodó volt, ám nem volt felhőtlen az élete. Egyik szemére folyton sírt, mert egyetlen leánya, akire a birodalmát bízhatta volna, nem szerette a palacsintát. És mindez még nem volt elég! Nem csak a palacsintát nem szerette, hanem a csokoládét, a gumicukrot és a mogyorókrémet sem! Állandóan spenótot, kelkáposztát és sárgarépát rágcsált, meggyet, körtét, almát ropogtatott. Ez pedig igen nagy gond egy olyan országban, amelynek a fővárosa Lekváros, népének pedig mézeskalács szív dobog a mellkasában.

Nos, szegény király, mit tehetett volna egyebet, kihirdette a birodalomban, hogy annak adja koronáját és fél kakaóscsigáját, aki megszeretteti lányával az édességet.

Jöttek is a tudós bölcsek, udvari bolondok és szegénylegények, bevetettek mindenféle bűbájt és praktikát, de hiába! A királylány dacosan toppantott a lábával, és elfordult, valahányszor elétették a mézes krémest. Még a vaníliás tej is kifutott a világból bánatában, olyan rossz volt a közhangulat!

folytatáshoz KATTINTS IDE! Nem bírta ezt tovább a király. Túrós batyut vett a vállára, és elindult a szomszédos Cit-rom irányába. Ott lakott ugyanis hű cimborája, Király Dinnye, akivel egykor együtt járt az Uralkodó Egyetemre.

A két király nagyon örült a viszontlátásnak. Mézes B. Ödön kakaót szürcsölt, Király Dinnye zöldcitromos limonádét kortyolt, és közben beszélgettek. Palacsintaország királya elpanaszolta bánatát, mire barátja így szólt:

-­ Megértelek, öreg cimbora, mert az én bánatom is igen nagy. Egyetlen fiam nem szereti a gyümölcsöt és a zöldséget. Nem hajlandó megenni a spenótot, a kelkáposztát, sárgarépát. Nem eszi a meggyet, a körtét, az almát. Állandóan palacsintát, gumicukrot és csokoládét majszol, mogyorókrémet nyalogat. Ez pedig igen nagy gond egy olyan országban, ahol mindenkinek szőlőszeme van.

Sóhajtozott a két király, majd Király Dinnyének felderült az arca.

­- Mi lenne, drága barátom, ha egy időre kicserélnénk a két gyereket? A leányod ideköltözne Cit-rom-ra, a fiam pedig vendégségbe menne hozzád, Palacsintaországba. Mind a ketten világot látnának, jóllakhatnának, és ki tudja, talán a királykodás gondját is átvehetnék tőlünk.

­ - Király! - mondta a másik király. - Megyek, megkérdezem a lányomtól, mit szól hozzá.

Elbúcsúztak egymástól, hívatták gyermekeiket, és elmondták nekik, milyen döntésre jutottak. A fiatalok nem teketóriáztak sokáig, mind a ketten elindultak új otthonuk felé.

Ki tudja, hogy alakult volna a történet, ha nem találkoznak össze félúton? De összetalálkoztak. Összetalálkoztak, és beszélgetni kezdtek:

­ - Kérsz egy kis palacsintát? - kérdezte a királyfi.

­ - Utálom a palacsintát - felelt a királylány, és egy almát nyújtott a királyfinak.

­ - Tessék, egy alma.

­ Utálom az almát - mondta a királyfi. Ezért jöttem el otthonról. Nem akarok állandóan zöldséget és gyümölcsöt enni. Nem leszek uralkodó Cit-rom-ban.

­ - Én meg nem akarok állandóan édességet enni. Nem leszek uralkodó Palacsintaországban - mondta a királylány, és olyan édesen nézett a fiúra, hogy az egyből beleszeretett. Kicsit még beszélgettek, aztán hazamentek felséges király apáikhoz. Bejelentették, hogy összeházasodnak, összevonják a két királyságot, és alaposan megújítják az étlapot.

Hej, a két király nagyon elkeseredett:

­- Ó, penészes palacsinta, kiborultam, mint a málnaszörp! Mi lesz így a birodalmunkkal? - kérdezte szomorúan Mézes B. Ödön.

­- Hidd el, drága barátom, én is elég paprikás lettem ettől a hírtől. Talán a Föld forgása is megáll, talán az ég is leszakad, ki tudja? Ám amilyen makacsak a gyerekeink, úgysem tehetünk semmit. Bízzunk benne, hogy gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat, és jól végződik a történet.

Tudjuk, hogy minden csoda három napig tart, így a negyedik napra mindenki megnyugodott.

A Napocska újra felkelt, kiballagott a kemencéhez és sütött. Így az ég nem szakadt le, hanem kiderült. Kiderült az is, hogy a Föld forgása sem állt meg, és az összeolvadt királyságban képesek békében élni az emberek.

Mézes B. Ödön és Király Dinnye azóta is nagy egyetértésben ringatják a bölcsőben unokáikat, és közben vidáman eszegetik a spenótos gumicukrot.