K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

A NAP ÉS A HOLD

Óriási pók szövi az éj fekete álmait.
Elrejtette a pirosat, behálózta a fa zöldjét,
s velem kezd most játszani.
Nyekeregve ing a hinta, esti kórus andalít,
mikor fent az egyik csillag, sárga szemét hunyorítva
egyenesen rámkacsint.
Szemeimre álompor hull, és a csillag már mesél.
Hallgatják a szőlőszemek, hallgatják az eltűnt színek,
a hinta is, no meg én.

Réges - régen, nagyon régen, együtt járt a Nap s a Hold.
Jóbarátok voltak ketten, harag köztük sosem volt.
Együtt mentek, vándoroltak hegyen, völgyön, patakon
Játszadoztak, nyargalásztak vidám felhőlovakon.
A világnak egyik felén élt pedig egy varázsló.
Barázdált arc, csúcsos süveg, szobájában: ládikó.
Ládikában, jól bezárva kuporgott a Gonoszság,
Szabadulás órájára régóta hiába várt.
Egyszer, mikor a varázsló igaz álmát aludta,
Nap és a Hold felfedezte, mily különös ládika!
Óvatosan körbejárták, kopogtatták, megfogták,
Aztán merész mozdulattal a lakatot nyitották. Felébredt a nagy varázsló, szomorúan pislogott,
Forgatta a szép cirádás, immár üres ládikót.
- Mit tettetek, oktalanok?! Nincs már többé igazság,
minden zeget-zugot elönt, eláraszt a Gonoszság!
- Jóvá tesszük a hibánkat, - szepegett a Nap s a Hold. -
megkeresünk minden Rosszat, megtöltjük a ládikót.
- Jól van, - szólt a nagy Varázsló. - Tegyétek, mit tenni kell!
- Tiéd a fény. - szólt a Naphoz. - Hajnaltól majd te ügyelj!
- Te vigyázd az éjszakákat, ezüstszínű, kedves Hold,
magány ellen adok melléd sok csillagot, csillogót.

Azóta van, hogy az égen egymást váltja Nap s a Hold.
Így őrzik a nagyvilágot, elcsípik a Gonoszságot,
s remélik, hogy előbb-utóbb megtöltik a ládikót...

Itt fejezte be a csillag, vagy már előbb? Nem tudom.
Kinyitottam a szememet, körbenéztem, merre vagyok,
lehet, hogy még álmodom?
Mozdulatlan áll a hinta, szúnyog döng a fülemen,
fent az égen ezer csillag öleli a kerek Holdat,
s mosolyognak kedvesen.