K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

AZ ALMA

Volt egyszer egy almafa
almafának ághegyén
piros alma üldögélt
sej-haj, üldögélt.
Ő maradt csak, egymaga.

Jött a nagy szél sereggel,
dérrel-dúrral, mogorván
cibálta az almafát
híj-húj, az almafát.
Az alma mégsem esett le.

Ült csak ült csak üldögélt
almánk a fa ághegyén
sej-haj, üldögélt,
dühös szélen nevetgélt.

Jöttek gonosz varázslók,
kuruzslók és vén banyák
bűvölték az almafát
hókusz-pók, az almafát.
De nem leltek varázsszót.

Ült csak ült csak üldögélt
almánk a fa ághegyén
sej-haj, üldögélt,
a banyákon nevetgélt.

Arra jött egy kicsi lány.
Felnyújtotta két kezét,
kérése az égig ért,
piros almáig felért:
"kérem almád, almafám!"

Képzeljétek, mi történt!

Bizony, már nem üldögélt
almánk, a fa ághegyén,
sej-haj, leesett,
a kislányra nevetett,
a mesének vége lett.