K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

HALIHÓ, A TÖRPE (Kristóf, Niki meséje)

Kristóf, Niki, figyeljetek,
Elmondok egy történetet!
Ez a mese úgy kezdődik,
Ahogy kezdődnie illik.
Úgy-úgy, bizony: egyszer volt,
egyszer volt, meg hol nem volt.

Volt egyszer egy nagy szakállú,
nagy szakállú, görbe lábú,
görbe lábú kismanó,
úgy hívták, hogy Halihó.
Ez a manó egyet gondolt,
görbe lábán nagyot ugrott,
felpattant a szellőre,
s rácsücsült egy felhőre.
Ott utazott éjjel-nappal,
télen, nyáron és tavasszal,
ősszel is ott utazott,
kiáltozott jó nagyot:
- Halihó, halihó, én vagyok itt, Halihó!

Egyszer aztán, képzeljétek,
felhő széléről lenézett,
s meglátott két gyereket.
Igen-igen, titeket!
Kis fejében egyet gondolt,
felhőről szellőre ugrott,
és itt termett előttem.
(Bizony jól meglepődtem!)
Átadott egy üzenetet,
kért, hogy osszam meg veletek.
Azt üzente, jön még erre,
s ha látjátok felhőn ülve,
kiáltsátok a nevét,
s köszöntsétek, erre kért.
Észre fogjátok majd venni,
könnyen meg lehet ismerni,
ha felhőn ül, s görbe lábú,
ezen kívül nagy szakállú,
ráadásul kismanó,
akkor ő az, Halihó!