K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

HÓEMBERNYI HADSEREG

Egyszer régen, nagyon régen
Ezelőtt már sok-sok évvel,
Megérkezett Tél apó,
Szakállából hullt a hó.
Jégcsap lógott minden fáról,
Varjak károgtak az ágról,
Nyuszi, cica meglapult
Zúzmara volt itt az úr.
Hófehér volt nagykabátja,
Jégcsapból állt a szakálla,
Lehelete dermesztő,
Szíve kemény, mint a kő.
Ajaj, bizony rettentő,
Szíve kemény, mint a kő!

Ez a nagy úr tanakodott,
Törte fejét, okoskodott:
"Megesz itt az unalom,
Ezt már mégsem hagyhatom!
Én vagyok a legügyesebb,
Nincsen nálamnál eszesebb,
Nem áll senki felettem,
Uralkodni születtem.
Szükségem van hatalomra,
Nem várok jobb alkalomra
Fegyver van itt rengeteg,
Kell hozzá egy hadsereg!"

Megfújta a trombitáját,
Elővette csatabárdját,
Szépen, lassan körbejárt...
S egy hóember mögé állt.
Ketten jártak most már körbe
Domboldalról hegytetőre
Fújták csak a trombitát...
És még kettő odaállt!
Négyen jártak körbe-körbe,
Domboldalról le a völgybe,
S tíz hóember odaállt,
Aztán ötven odaállt,
Száz hóember odaállt.
Meneteltek, úgy vonultak,
Harci hógolyókat gyúrtak,
Hullámzott a nagy tömeg,
Hóembernyi hadsereg.
Zúzmara úr egyet intett,
S jött a jeges fergeteg!

Lövöldözték a varjakat.
Megdobálták a nyuszikat.
Elkergették a cicát.

Fusson, ki amerre lát!

A csatazaj messzire szállt,
Már a felhők tetején járt,
Hol a Napsugár lakik
-Ott pihen most tavaszig-.
Ám a nagy zajra felriadt,
Megfordult a paplan alatt,
S álmos szemét törölve,
Lepillantott a Földre:
"Hóemberek, mit csináltok?
Nyuszit, cicát mért dobáltok?
Álljon meg csak a menet,
Elveszem a kedvetek!"

Mosolyogva rájuk nézett,
Pillantása tűzben égett,
Ontotta a meleget,
Olvasztotta a jeget.

A hadsereg riadtan állt,
Zúzmara úr vízcseppé vált,
S követték a többiek,
Elolvadt a hadsereg.

Napsugárka egyet fordult,
Lába nyomán meleg tódult.
Tél apót elkergette,
Tavaszt hívott helyette.