K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

KI VAN A TELEFONBAN?

Amikor még kicsi voltam,
igen-igen buta voltam.
Beszélni is alig tudtam,
szaladni se nagyon tudtam.
Ráadásul azt gondoltam,
(nem is tudom hogyan mondjam)
kinek hangját hallom, ott van,
benne van a telefonban.

Mama, papa, néni, bácsi,
apa, Kata, Méri, Klári,
hogy a hangjuk tudjon szállni,
mind, mind bele szoktak mászni.
Egy dolog volt magas nekem,
hiába is törtem fejem,
nem sikerült megfejtenem,
hogy férnek el a kis helyen.

Most már persze okos vagyok,
ilyen butát nem gondolok,
annyit mégis elárulok,
néhány dolgot még nem tudok.
Értem én, hogy hangunk rezeg,
fölöttünk meg műhold kereng,
mégsem értem, hogyan lehet
onnan leszedni a jelet.

Nem baj, egyre többet tudok,
hipp-hopp elszállnak a napok,
néhány év, és felnőtt vagyok,
addig mindent megtanulok.