K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

MISU ÉS A CSÉSZEALJ

Egyszer régen, nagyon régen,
de lehet, a jövő héten,
van vagy lesz egy:
kicsit csendes, néha hangos,
jó gyerek és főkolompos,
tök átlagos kisfiú.
Úgy hívják őt, hogy Misu.
Egyik reggel, mikor felkel
morcosan vagy tele kedvvel,
megpillant egy kicsit piros, kicsit kopott,
zománcában fogyatkozott, kerek, lapos valamit.
- Nocsak, mi ez már megint? - ezen tűnődik,
orra fintorba, homloka ezer szűk ráncba torlódva,
mikor beszáll az ablakon egy hüvelyknyi, csupa korom,
kéményseprőnek álcázott, ferde bajszú valaki.
- Szervusz, fiam! - szólt a bajszos - kérlek, énrám jól figyelj most!
- Majd, ha éppen úgy lesz kedvem - felelt volna a kisfiú,
(mert szeretett néha így felelni),
de a szúrós pillantástól meg kellett most emberelni
vállrángatós huncut kedvét,
és a tekintélyes vendég szemébe nézve
így felelt:
-Jó, figyelek, mondd,
van valami gond?
A kedves hangra megenyhülve, hanyagul az ágynak dűlve így felelt
a kéményseprő -legalábbis annak tetsző - kormos képű valaki.
-Gond? Hát gond az mindenütt van, gyere velem, indulj nyomban!
Itt a jármű, pattanj rá, repüljünk el sehová, majd kiderül nemsoká'
mennyi annyi és hová!
Ez pontosan olyan válasz, mit egy fiú csak elvárhat,
gondolkodni felesleges, készülni az esetleges veszélyekre nem lehet.
- Induljunk hát - felelt nyomban, - nem kell várni, most azonnal! Értem már, hogy
miért került ide hozzám ez a fura szerkezet!

Ekkor, az a kicsit piros, kicsit kopott, zománcában fogyatkozott, kerek, lapos valami,
(amit egykor, nagyon régen, az is lehet csak mesében, másra használt a nagyi) nőni kezdett,
szélesedni,
magasodni és forogni,
egyre inkább egy repülő, csili-vili csészealjnak kezdett most már látszani.
Beszállt, be ám a kisfiú!
Beszállt mellé a bajszos! S elrepültek olyan messze, hol már nem jár villamos.
Pörgött-forgott a csészealj, sőt a tető is vele, aztán egyszer nagy sokára megálltak a levegőben, s szépen lassan, óvatosan ereszkedtek lefele.
Nyílt az ajtó, ki is szálltak, ám a szemük könnybe lábadt,
sűrű füst szállt és korom,
bizony-bizony, borzalom,
mert nem elég, hogy nem láttak, torkuk kapart és kiszáradt,
orrukat csípte nagyon!
-Látod-látod, édes fiam? Ezért vagyok bánatos. Elfoglalta birodalmam
Füstöslelkű Kalapos. Igen, ez a sötét lélek nagy sereggel érkezett,
királyságomat feldúlta,
leányomat elhurcolta,
vagyonomat elkobozta,
s ahol csak járt, mindent így felégetett!
-Aha, értem - szólt most Misu. - Nem is kéményseprő vagy,
és most szeretnéd, ha vissza, hm. szerezném birtokodat.
De nem tudom, hogy csináljam,
hol keressem Kalapost? És ha látom,
miként szálljak szembe vele
éppen most?

Erős vagyok, s igen bátor, de azért nem Terminátor!
Nincsen kardom, nincsen puskám, nincsen ágyúm, nincsen bombám, figyelj hát rám jó király! Hogyha nekem bajom esik, mit szól majd az anyukám?
-Nem kell bomba, nem kell fegyver, de neked kell döntened, három (vagy több?)
próbával kell birodalmam mentened...
-Igen, persze, értem, értem, így van minden mesében,
de szó, ami szó, azért mégsem
nyugtattál meg egészen.
Nekem bizony fő a fejem, mert mi van, ha a feladat:
nagyon erős,
nagyon kemény,
vagy az eszem hozzá csekély,
ha számomra nagy falat?
Igen gáz, ha megy az ember, aztán cikiben marad!
Csak nézett a kormos király, szúrósan és keményen, nem szólt semmit, csak hallgatott, kérdésekre nem válaszolt, de a válasz... ajjajaj, benne volt a szemében!
Krákogott a kisfiú most -csípte a füst a szemét, meg zavarban is volt azért- lépett hátra, lépett vissza, száját csukta és nyitotta, aztán szemét behunyta, és a választ kimondta:

Ugye eddig én meséltem, nos ezután másként lesz,
innentől majd Te mondod meg, hogy folyjon a történet!

Szerinted, hogy döntött Misu? Elvállalta, hogy teljesíti a próbákat? Szembe mert szállni Kalapossal? Igen? Akkor a piros nyíllal jelölt szöveget olvasd tovább! (4. oldal) Nem? Akkor a kék nyilasra ugorj! (5. oldal)

Sipirc a 4. oldalra!     Sipirc a 5. oldalra!