K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

NEMTALÁLOD KIRÁLYSÁG

Nemtalálod királyságban, Hordóhasú Ferdinánd
Annyit evett, úgy meghízott, kihízta a palotát.
Hamar újat építtetett, sürgött-forgott a sok ács,
Sírt a fűrész, fúrt a fúró, kopogott a kalapács.

Nemtalálod királyságban morogtak az emberek:
"Annyit eszik a királyunk, mindenki mást tönkretesz."
Hordóhasú meghallotta ezeket a híreket, s
Egykettőre megszületett papíron egy rendelet:
"Én, a nagy úr, kihirdetem, halljátok a parancsot,
Fejét veszti minden ember, aki túl soványra fogy!
Éljenek hát a kövérek, én csak egyet kívánok,
Pusztuljatok gyenge férgek, pusztuljatok soványok!"

Zúgolódtak az emberek, de hiába, nincs mese,
Szembeszállni a királlyal, persze nem volt értelme.
Nem költöttek semmi másra, ettek-ettek szüntelen
Aki ellenállni próbált, nem volt pardon, kegyelem.
Egy nap aztán, ki nem bírta, s féltette az életét,
Bujdosásra adta fejét, így oszlottak szerte-szét.
Már csak egy legényke maradt, aki nem lett túl kövér
Tudta, ő sem menekülhet a végzet hozzá is elér.

Igen ám, de ekkor történt egy váratlan fordulat,
A szomszédos királyságban összeállt egy nagy csapat.
Ellenség szállt az országra, s Hordóhasú Ferdinánd
Hiába állított sorba száznál is több katonát.
Menni is csak alig bírtak, még kevésbé harcolni,
Félő volt, a nagy csatában mind el fognak hullani!
Megijedt most Hordóhasú, hívatta az egy soványt
Ha megmenti az országot, átadja a koronát.
Erre aztán harcba indult Vékonycsontú Alajos,
A megkerült soványakból állított egy csapatot.
Harcba mentek, derekasan csatároztak, helytálltak,
Harmadnapra diadallal nagy győzelmet arattak.
Hordóhasú Ferdinánd most mit tehetett egyebet,
Koronáját, trónját adta, és új királyt hirdetett.
Örültek az emberek, ám nem volt soká nyugalom,
Vékonycsontú Alajosnak megártott a hatalom...
Figyeljetek! - szólt a néphez. - Én szólok, a nagy király.
Ólomlábú harcosokkal ne üljünk egy asztalnál!
Annyit mondok barátaim, vékonycsontú cimborák,
Pusztuljanak a kövérek, éljen mind aki sovány!
Mit tehettek az emberek, alig-alig ehettek
Egyre soványabbak lettek, lefogytak a kövérek.
Aki mégis duci maradt, kizárták a házakból,
Megkövezték, elüldözték, kitették a városból.
Igen ám, de megint történt egy váratlan fordulat,
Az országra ismét rátört egy szomszédos nagy csapat.
Vékonycsontú Alajosnak csapata hiába ment,
Mert az első gyenge szellő elfújta az összeset.
Vékonycsontú Alajosnak a hatalma odalett.

Hosszú-hosszú idő telt el, míg az ország talpra állt,
S elérkezett a pillanat, válasszanak új királyt.
Na de milyen király legyen? Se túl kövér, se sovány,?
Ne legyen túl hórihorgas, mégis több egy arasznál?
Ne legyen túl nagy a haja, de ne legyen kopasz se?
Ne legyen csúf, ne legyen szép, ne legyen furcsa színe?

Nemtalálod királyságban, dombon, völgyön és hegyen,
Minden ember azt szeretné, hogy a király bölcs legyen.
Ne ítéljen túl hirtelen, hiszen éppen az a szép,
Kövérek is, soványak is, az emberek sokfélék.