K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   K. László Szilvia - Versek, verses mesék ovisoknak, kisiskolásoknak

A fuvola és a csillagok A tétova törpe Erdei igazság Buborék Egérmese
A zebracsikó Vékony dróton Amikor anya mos Félcipő Tréfás vers
Félcipő Tréfás vers Hogy is van ez? Ici-pici kiflicsücsök Ha felnövök
Ha felnövök Kék puding Ki van a telefonban? Dühös vagyok Hol van a szó?
Viola, a teknősbéka Szoba A mi kiskutyánk Színes ceruzák Ütött-kopott öreg medve
Színes ceruzák Gergely-járás A varázsló A fekete és fehér nyuszi A halacska meséje
Halihó, a törpe Gyümölcsöstál Névnapodra Szülinapra Mégis könnyebb
Hóembernyi hadsereg Szeleburdi szélgyerek Nemtalálod királyság A Nap és a Hold Tarisznyába való vers
A kis Lajhár Alajos Az alma Lali, a lila liba Süni Sára Fent az égen pipázik a Nap
Állati Misu és a csészealj Erdő mélyén csodakő Bárányhimlő-űző versike Csak egy régi írógép volt
Barátság   Ringató A lusta kiskakas Vörös bundás Cirmi cica

SÜNI SÁRA

SÜNI SÁRA SÜNRUHÁJA

Süni Samu kicsi lánya,
az aprócska Süni Sára,
ősszel megy már óvodába.

Van már neki ovizsákja,
van már jele: napsugárka!
S új ruhát varr a mamája.

Süni Sára új ruhája
el is készül nemsokára,
ezt a napot nagyon várja.

Süni mama szabja-vágja,
ügyeskedik, hisz a vágya:
csinos legyen majd a lánya.

Olló s anyag táncát járja,
néhány lyuk kerül még rája,
sok tüskének ez a párja.

Végre kész az új ruhája,
Süni Sára felpróbálja,
tükör előtt megcsodálja,
s indulhat az óvodába!


SÜNI SÁRA AZ ÓVODÁBAN

AZ ELSŐ NAP


Megérkezett Süni Sára,
belépett az óvodába.

Óvó néni nagyon várta,
köszönt neki,
mosolygott rá,
bevezette egy terembe,
ahol már sok gyerek leste,
vajon kinek lesz barátja
ez a kicsi Süni Sára.

Nézte csak a játékokat,
hajas babát,
képeskönyvet.
Mosolygott a gyerekekre,
az óvodát úgy szerette,
csodálatosnak találta...
Amíg ott volt anyukája.

De amikor búcsút intett,
puszit dobott
Süni mama,
nem tetszettek a játékok,
gyerekekre haragudott,
sötétnek látta a falat.
Mi tagadás, sírva fakadt.

Óvó néni vigasztalta,
ölbe vette,
mesélt neki.
Lassan-lassan megnyugodott,
már csak picikét duzzogott,
de nem játszott, csak azt várta,
mikor jön az anyukája.

Elé gurult pöttyös labda,
köszönt neki hajas baba,
kinyíltak a meséskönyvek,
énekeltek a gyerekek,
de nem ízlett az óvoda,
menni akart inkább haza.

Mikor megjött Süni mama
átölelte,
megpuszilta,
aztán újra sírni kezdett,
hullatott keserű könnyet:

ne hozz ide, soha többet!


A MÁSODIK NAP

Korán reggel, mikor ébredt,
ahogy mamája ránézett,
tudta már, hogy nincs mit tenni,
nem segít itt már a hiszti.
-azért persze megpróbálta,
toporzékolt négy kis lába,
óbégatott a kis szája-,
De hát persze, hogy hiába!

Süni mama dolgozni ment,
ő pedig az óvodába.

Először csak ült csendesen.
Mormogott :
"nem , nem, sohasem!
Úgysem játszhat senki velem!"

Nem szólt hozzá a kutya se,
kedvét már senki sem leste,
hagyták, duzzogjon magába',
morcogjon csak Süni Sára.
Ment is ez így egy darabig,
az is lehet, hogy fél napig,
de az biztos, egész addig,
addig a szent pillanatig:
óvó néni rápillantott,
kedvesen rá is mosolygott,
és most Sára óvatosan,
felemelte a fejét,
visszanézett, s elfogadta
baráti tekintetét.

Így kezdődött a barátság,
s folytatódott aztán tovább,
s egész jó kis barátság lett,
mire a nap véget ért.

Mikor mama eljött érte,
kicsi Sára már mosolygott,
s egész úton hazafelé
csak az oviról mesélt.


A HARMADIK NAP

Reggel már csak kicsit pityog.
Tessék-lássék, azért szipog,
lelke mélyén mégis várja,
menjenek az óvodába.

A búcsúzás kicsit nehéz.
Nyel néhányat
hősiesen,
nézi, hogy a mama
megy el,
s érzi, hogy az anyukája
büszke rá,
úgy, mint egy hősre,
igen, biztos nagyon büszke,
a valódi ÓVODÁSRA!

Megkóstolja a reggelit,
játékokkal ismerkedik.

A gyerekek kíváncsian nézegetik, kérdezgetik.
(egész aranyos némelyik)
Süni Szandrával babázik,
aztán tüskeházat épít,
babakásával etetik,
az udvaron megkergetik...

Mikor aztán jön a mama,
épp folyik a kártyacsata.
Ezután jön csak a java...

Ne menjünk még mama haza!


DE MIÉRT KELL AZ OVIBAN ALUDNI?

Egész jó hely az óvoda,
csak ne kéne aludnia!

Amikor a süni álmos,
odabújik a mamához.
Otthonszagú a párnája,
melegillatú a paplan,
elszöszmötöl a vacokban.
Mama mesél, mama puszil,
az otthoni kisszobában
halvány kék fényt ont a lámpa...

De az ovi az egész más!

Idegen és hideg az ágy,
az ágynemű csúnya mintás,
ha mocorog, ha énekel,
óvó néni "pisszel" felel,
csendben lehet csak feküdni,

és nincsen ott süni mami!

Nehéz mindezt elfogadni,
nem jó ez az alvós ovi!

Ebéd után görbül szája,
nem tetszik az ovis párna,
pityereg már Süni Sára.

Hiányzik az anyukája!

Másnap aztán a mamája
(világ legjobb sünanyája)
elhozza a kispárnáját,
az otthoni pöttyös párnát, ami ismerősen zizeg!
És ha becsukja a szemét,
belefúrja hosszú orrát,
olyan, mintha otthon volna,
mintha mama vele volna,
és most már az óvodában vele van
egy kicsi haza.
Így sikerül aludnia.

És álmában az óvoda

nem egészen ilyen mint most:

van sok játék, sok kisgyerek,
de ami igazán remek:
ebéd után játszhat tovább,
soha nem kell aludnia!


A SZIMPI ÓVÓ NÉNI

Na most foglaljuk csak össze:

Van egy tágas, színes ovi,
sok-sok szép játékkal teli,
gyerekek, akik rendesek,
gyerekek, kik rendetlenek,
de a legigazibb barát,
akit Süni Sára imád,
aki kedves és mosolygós,
igazán csak néha morcos,
sokat mesél, sokat dalol,
aki egy kicsit valahol
majdnem olyan, mint a mami,
(a nevét most mondjad te ki)
Igen ő az, az igazi
ő a szimpi ovis néni.
Hogyha reggel, érkezéskor
ő várja bent Süni Sárát,
könnyen engedi anyáját
elmenni a dolgozóba,
nem hisztizik, nem is nyafog,
hiszen tudja, majd jönni fog.
Addig pedig nincs egyedül,
biztonságos hely az ovi,
mesével, játékkal teli,

mert a szimpi óvó néni
nagyszerűen tud gyerekül!


A NEM SZIMPI ÓVÓ NÉNI

De van ám egy másik néni,
aki szintén ovis néni,
de őt Sára nem szereti.

Lehet azért, mert nagydarab,
vagy mert mély a hangja nagyon,
vagy szigorú?
Nem is tudom.

Néha, mikor hangzavar van,
kiabálnak a gyerekek,
vagy csak simán kedvtelésből
egyszerűen rendetlenek,
a nem szimpi óvó néni nagyon nagyot kiabál
s ahol eddig állt a bál,
most már csönd lesz
és nyugalom.
Amíg el nem kezdik újra.
És amikor így kiabál, Süni Sára is megijed,
szepegve áll egy sarokban,
pedig mondta már a mama, tudja már azóta jól,
nem kellene megijedni,
hiszen ez a kiabálás
biztos nem is neki szól.

Igen, tudja ezt még reggel,
mikor az ágyából felkel,
és az úton is tudja még,
amíg fogja mama kezét,
de amikor megpillantja,
hogy a kiabálós várja...
(és mindjárt megy anyukája)
sajnos mindig elfelejti,
és ez ellen nincs mit tenni.
Hiába a nyugtató szó,
potyognak a könnyei,
kiabál, és toporzékol:

had menjek veled, mami!

Persze aztán megnyugszik majd,
elmegy inkább játszani,
van, mit el kell csak viselni,
van, hol lehet dönteni.
Az biztos, hogy ezt a nénit
(legalábbis egyelőre)
megszokta már Süni Sára,
igen, el is viseli,
de nem mesél neki semmit,
nem süt neki homoktortát,
mert nem szimpi óvó néni,
így hát nem is szereti!


A SPENÓT

Süni Sára szeret enni.

Az érdekes az,
hogy a felnőttek
akik olyan nagyra nőttek
ezt nem veszik észre mindig,
valahogyan nem látják.
Sokszor van, hogy már nem éhes,
mégis egyre tukmálják!
Itt van például a spenót,
ami nagyon egészséges,
de sajnos az íze rémes!
Így gondolja Süni Sára,
épp ezért az anyukája
nem főz neki spenótot,
tudja, hogy az ő kislánya
megeszi majd más formában
a szükséges vitamint,
mert a fincsi zöldségeket,
és a fincsi gyümölcsöket
az igazi süni Sárák igenis, hogy szeretik,
És, ha éhes a pocijuk jó étvággyal megeszik.

Na a spenót az nem ilyen, ő azt otthon nem eszi,
de ez most épp nem az otthon, ez itt újra az ovi.
És a tányéron a spenót, mondhatjuk épp parajnak is
undok módon pöffeszkedik, bizony ki is neveti.
Egyre zöldebb, egyre inkább spenótosabb szaga lesz,
és valami varázslattól, ha eszi is, egyáltalán
nem lesz tőle kevesebb.
Mintha nőne, nyújtózkodik, kilóg már a tányérból,
lefolyik a tányér mellé, az abroszon araszol.
Ilyenkor az óvó néni, tudjátok, az igazi,
Süni Sára kistányérját egyszerűen elveszi,
és a gonosz spenótszörnytől hősiesen megmenti.
De a másik óvó néni, igen az a nem szimpi,
azt hiszi, hogy Süni Sárát meg kellene nevelni.
Elmondja, hogy jó a spenót,
szépen meg kell mind enni,
megpróbálja a szájába falatonként betenni.
Süni Sára tiltakozik, összezárja a száját,
gondolatban megpróbálja elérni a mamáját,
aztán dacosan feltekint,
megfogja a villáját,
és egy erős mozdulattal ledöfi a spenótszörnyet,
aki mérgében szétfolyik,
beteríti Süni Sárát,
végigfolyik az asztalon, lefolyik az asztal alá,
és viccesen bepöttyözi a nem szimpi óvó nénit
egész szépen zöldre festi haját és a ruháját.
Persze most majd büntetés jön,
beállhat a sarokba,
de nem baj az, Süni Sára nyitott szemmel álmodja:

Hogy az undok óvó nénit megeteti egyszer ő,
mert majd nagy lesz, egész felnőtt, bármennyire meglepő!
Hiszen egyik Süni Sára sem marad örök gyerek
akkor főz majd neki olyat, amit biztos nem szeret.
Lesz majd nagyon cukros hús, sós és borsos tejbegríz
és meg kell ám enni mindet, mert, ha nem, hát
mama és ő, együtt szépen megtömik.

Már nem is sírt Süni Sára, szeme büszkén csillogott,
óvó néni döbbent arcán már előre kuncogott.


JÓBARÁTOK

Az óvoda arra való, hogy játékok legyenek,
Süni Sárával meg játsszon néhány kedves süngyerek.
Van is játék, éppen elég, és vannak ott gyerekek,
A mi Sáránknak éppen ezért sok panasza nem lehet.

Süni Szandrával például nagyon tudnak játszani,
bár néhányszor véletlenül sikerül megbántani.
Haragszik, ha Süni Panna Süni Sárát elhívja,
ha másnak a kezét fogja, kifelé az udvarra.
Ilyenkor aztán már duzzog, potyognak a könnyei,
Sára pedig csodálkozik, egyáltalán nem érti:
azért, mert mással is játszik,
ő a Szandrát szereti!
Játszótársa lehet több is,
de a barát kevesebb,
ahhoz tényleg sokkal nagyobb,
fontos dolgok kellenek.
Megvédje, ha kicsúfolják,
melléálljon a bajban,
adja oda a sütijét,
ha az övé lepottyan,
ne szaladjon árulkodni,
ha véletlen fellöki,
adja kölcsön a babáját,
s tudjon vele úgy igazán,
jó nagyokat,
tiszta szívből nevetni.

Persze mindig kibékülnek,
Szandra végül elhiszi,
Süni Sára a barátja,
a legigazibb igazi.
És ez abból is látható,
hogy mennyire igazi,
mind a kettőjük hajában
egyforma a hajgumi!


ELLENSÉGEK

Persze nem mindenki barát, s van pár olyan is,
kivel néha jóban vannak,
néha pedig nincsenek,
egyik nap még kedves lurkó,
másnap undok kisgyerek.
Hiába, itt keverednek
ízlések és jellemek.

Vannak undok, rossz gyerekek,
őket Sára nem szereti,
csak valahogy elviseli,
és, ha lehet, elkerüli:
Süni Szilárd verekszik,
Süni Rozi árulkodós,
Süni Zsuzsi mindig nyafog,
nyávogását, hisztizését,
alig lehet kibírni.
Na és ott van Süni Prüncsi,
aki mindig dicsekszik,
aki mindenre azt mondja:
én ezt úgyis jobban tudom,
úgyis szebb vagyok tenálad,
ne mutasd a csúf babádat,
mert az enyém úgyis jobb, és úgyis hangosabban sír...
Nem lehet ezt másképp bírni,
szépen arrébb kell vonulni.
Süni Szandra, Süni Sára bemennek a kiskonyhába.
Főzőcskéznek, nevetgélnek,
szépen mindent megbeszélnek.
Ez most az ő birodalmuk,
már jól be is rendezték,
nem férkőzhet bizony oda
senki, aki ellenség.


ROSSZALKODÁS

Süni Sára jó kislány, általában szót fogad,
persze néha olyat tesz, amit éppen nem szabad.
Mert nem könnyű eldönteni, mi a jó és mi a rossz,
ha majd megnő, és felnőtt lesz, biztos ez is menni fog.
Tudja ő, hogy az ágyában beszélgetni nem szabad,
de mit tegyen, ha Szandra súgott épp valami fontosat.
Igaz, verekedni nem szép, de azt persze nem látják,
ő csak azért csapott oda, elvették a babáját.
Hát az bizony csúnya volt, ezt utólag belátta,
mikor direkt rátaposott Süni Berci várára.
De ezt is csak azért tette, mert előtte csúfolta,
az ő vára szebb és nagyobb- undok módon ezt mondta.
Nem szép dolog köpködni, és nem szép orrot turkálni,
nem szabad a lépcsőn soha
páros lábbal ugrálni.

Egyszer nagyon megszidták, azt elfeledni nem lehet
pedig végre kitaláltak egy igazán vicceset.
Bent ültek a hintában, ritmusosan verseltek,
és igazán büszkék voltak, milyen verset költöttek:
Pisis, kakis denevér, minden lyukba belefér,
belefér, belefér, pisis, kakis denevér!
Élvezte az egész csoport, már énekelt mindegyik,
és ti biztos elhiszitek, ez igazán jól hangzik...

De az ilyen vicces dolog sok felnőttnek nem tetszik.

Jöttek is az óvó nénik, a dadus is dohogott,
azt mondták, hogy így beszélni
szörnyen, szörnyen rossz dolog!

Azóta már kitalálták, furfangos az ovis fej,
az igazi nagy műveket, hogy mondhatják újra el.
(hiszen butákat beszélni azért néha mégis kell)

hangosan csak olyat fújnak
amiből baj nem lehet,
és csak halkan teszik hozzá
az igazán vicceset!


SZÖRNYŰZŐ

Van, amit egy jó nagy felnőtt
sajnos soha nem lát meg.
Pedig minden gyerek tudja,
itt vannak a szörnyetegek,
mindenhova elbújnak...
De a nagyok, az okosok
annak, aki kicsit kisebb
egyáltalán nem hisznek.
Szerencse, hogy Süni mama
nem is felnőtt igazán,
odafigyel, meghallgatja
mit is mond a sünilány.
Régebben, ha jött az este,
és a fény már halovány,
furcsa árnyak tekeregtek
suhantak a kisszobán.
Süni Sára riadtan ült, kiabált
- Mama, mami!
Szerencsére süni mami meg is szokta hallani.
Kattant is a kicsi lámpa,
a szoba most fölébredt,
a kedves kis lámpa fénye megette a sötétet.
Megnézték most a mamával,
az ágyat, a székeket,
megígérte mama neki, hogy szörny itt már nem lehet.
Megtanított azért neki egy igazi szörnyűzőt,
ami eddig mindig minden gonosz szörnyet legyőzött.
Hogyha mégis látna egyet, mondja csak el nyugodtan,
aki rosszban sántikálna, ettől nyomban elillan:

Gonosz, csúnya szörnyek-börnyek,
nincs nektek itt helyetek,
nem fél senki már tőletek,
most, azonnal tűnjetek!
Csiribi-csiribá, iszkiri-piszkiri, huss!

Na, mióta megtanulta, s jól el tudja mondani,
(és egy kicsi kék lámpafény egész éjjel őrködik),
elkerülik messzire a gyáva, buta árnyékok,
olyan gyereket keresnek, aki végre félni fog.

Süni Sára jószívű lány, elmondta az oviban,
neki milyen csodálatos, szörnyet űző titka van.
Azóta a többiek is ismerik a versikét,
ezért hát a gonosz szörnyek
dérrel-dúrral elfüstöltek,
az ovisok közelébe
nem juthatnak semmiképp!


BUKFENC

Süni Sára ügyes süni,
igen jól tud ugrani,
szépen szaval verseket,
a kerékpárt tekeri.
Egy valami nem megy neki,
bukfencezni nem mer ő,
és ez egy kis süngyereknél
igenis, hogy meglepő.
Amikor az óvodában tornáznak a kicsinyek,
örömében minden süni ide-oda hempereg.
De Sára már előre fél, ő már ettől szédeleg,
hiába koncentrál nagyon,
újra s újra félre megy.
Nem sikerül ez a bukfenc,
lehet, nem is süni tán,
kicsúfolják a gyerekek:
Süni Sára oroszlán!
Elhúzódik a sarokba, nyeldesi a könnyeit,
hallja, hogy a többiek mind csúfolódva nevetik.
Szandra az nem, ő nem nevet, egyáltalán nem bántja,
nemhiába ő a legjobb, legigazibb barátja.
Óvó néni megkeresi, vigasztalja,
Süni Sárát mégse hagyja
keservesen pityogni:
nem baj az a csálé bukfenc,
nem kell rögtön feladni!
Van, amiben ő ügyesebb,
jobb is, mint a többiek,
szépen, tisztán énekelni
nem tud minden süngyerek!
Megnyugodott Süni Sára,
nem sírt már,
de a mamája
megígérte délután
gyakorolnak ketten otthon,
s egy szép napon, igen akkor
ő lesz majd az óvodában
a bukfencbajnok süni lány.


FURCSA SZERZET

Egyik nap az óvodában milyen dolog kezdődött!
Új kisgyerek érkezett, de
nem viselt tüskét a hátán,
furcsa hang jött ki a száján,
teljesen más volt, mint ők.
Nem láttak még ilyet soha,
csodálkozva bámulták,
kuncogtak és mutogattak,
ő pedig riadtan állt.
Óvó néni kézen fogta,
bevitte a terembe,
azt mondta a gyerekeknek:
-Nézzétek, ő Egérke.
Hosszú füle, farkincája
hosszú bajszocskája van,
de azt hiszem, ez igazán
benneteket nem zavar.
Fogadjuk őt szeretettel
ismerkedjünk,
beszélgessünk,
gyere bátran Egérke,
ülj le közénk, ne félj semmit
hamarosan
belekezdek
majd a mai mesébe.
Most az egyszer a gyerekek
nem a mesét figyelték,
mustrálgatták,
kérdezgették
ezt a furcsa egérkét.
Eleinte csúfolták is,
szipogott a kicsike,
azt mondták, hogy csúf a bajsza,
túlzottan nagy a füle.
Kinevették cincogását,
voltak, akik bántották,
aztán néhány rendes gyerek
mégis inkább melléállt.
Most már vetélkedtek érte,
barátjául kit fogad,
egyszeriben népszerű lett,
ő lett a legfontosabb.
Süni Sára nem csúfolta,
csak figyelte csendesen,
mamájától kérdezte meg,
hogy szerinte mi legyen.
Vajon lehet azért rendes, mert nem sün,
mert kisegér?
Mama szerint biztos, hogy az,
csak még magányos szegény.
Hamarosan megismerik, elgogadják
úgyis őt,
pár nap múlva nem is látnak
rajta semmi meglepőt.
Süni mama bölcs volt nagyon,
bizony most sem tévedett
megszokták az egérfület,
megszokták az egérfarkat
nem is tűnt már másnak, mint ők,
nem is volt már érdekes.
A különös egérgyerek
óvodai csoportjuknak
teljes jogú tagja lett.


KISTESÓ

Kettő gyerek több, mint egy, Sára ezt már jól tudja,
épp emiatt akad neki mostanában több gondja.
Mert az ő kis életében hatalmas a változás,
hamarosan tesója lesz, ez igazi nagy csapás!
Na ez aztán már igenis
mindennek a teteje,
mamának és papának
az ő kedves szüleinek
lesz egy újabb gyereke!
Mikor mami elmesélte, azt hitte,hogy örül majd,
dehát testvérkét ő soha, egyáltalán nem akart!
Persze,
bőg majd egyfolytában,
elrontja a játékát,
és ami a legszomorúbb
elveszi majd biztos tőle
sünanyát és sünapát!
Hiába is beszél mama,
olyan nehéz elhinni:
tényleg lehet két gyereket
egy anyának szeretni?

Süni mama szerencsére újra, s újra ezt mondja,
márpedig nem volt még olyan,
hogy a lányát becsapja!

Lehet, hogy jó lesz ez mégis?
Aranyos egy kisbaba,
ici-pici öcsije lesz vagy picike kishúga.
Megtanítja majd játszani,
neki biztos szót fogad,
mesél neki,
babusgatja,
s elmondja majd azt is neki,
mi a tilos,
s mit szabad.

Na és persze, ha nagyobb lesz,
és nem butus kisbaba,
minden reggel elkíséri
szívesen az oviba.
A kapuban elbúcsúznak,
tovább vele nem marad,
addigra ő olyan nagy lesz,
várja sok-sok új kaland.
Mert mire a baba megnő, és járhat az oviba,
Süni Sára továbbindul, mert hívja az iskola!