K. László Szilvia Költő, meseíró hivatalos honlapja
   Egyperces novellák - majdnem és teljesen felnőtteknek

A LÉGY A KÍGYÓ ÉS AZ ÖNBIZALOM NYOMOT HAGYNI AZ IRÓ A GOMB AZ ALMA
A RÓZSASZÍN FLAMINGÓ VISSZATEKINTÉS DENEVÉR A LEVÉL ISZONYAT SZERELEM
A FÜLBEVALÓ SORS LEVEGŐ MEGÚJULÁS KÖNYVTÁR  

AZ ALMA

Csüggedten lógott a fán. A gyenge kis kacs alig-alig tartotta már, tudta, hogy nem sok ideje van hátra. A döntés az övé ugyan, - önként a mélybe veti magát vagy megvárja, amíg érte jönnek - de a végeredmény mindkét esetben azonos: előbb-utóbb úgyis a tepsiben végzi. A kollektív bűntudat, mely Éva óta minden almának sajátja, egyre jobban gyötörte. Valószínűleg könnyebb lett volna, ha nem gondolkodik annyit, de apró mag korától megvolt az a rossz szokása, hogy megpróbált a dolgok héja mögé kukucskálni.

Talán, ha megoszthatta volna másokkal...
A többiek ott lógtak körülötte, de nem látták, nem hallották egymást, mert a szél süvítése minden mást elnyomott.

Persze, közelebb is hajolhattak volna egymáshoz...
Az alma egyik oldala harsány pirosan, csábítóan világított, de másik, a sápadtabb fele is zavaróan ott volt, és néha még ő maga sem tudta eldönteni, hogy melyik az igazi arca.

A napfény zsongott körülötte, s ő mohón kortyolni kezdte a sugarakat. Ez egy ideje már működött. Először úgy gondolta, gyáva menekülés ez csupán a valóság elől, de aztán rájött, hogy a valóság tulajdonképpen nem is létezik. Elvakította a fény, fokozatosan esett bele a saját fejébe. Erős, feltörhetetlen kókuszdiónak látta magát, aki a trópusi erdők hatalmas pálmáin uralkodik, vagy csak lebegett az innen-onnan felcsippentett gondolatfoszlányokkal.

Az inda fordult egyet a tengelye körül, mire fájdalmasan fölszisszent, de aztán gyorsan visszasüppedt a saját gondolataiba.

Egy pillanatra föleszmélt, amint a sárba hullott, de azt már nem érezte, hogy a többi rothadt almával együtt a hordóba került.
Csend volt.
Csak a féreg, mely eddig belülről rágta, csak az röhögött egyre hangosabban.
De már ő sem sokáig.